Az egység az evangélium szemszögéből

Folytatjuk Hemmerle püspök úr gondolatait az egység mibenlétéről. Legutóbb megállapította, hogy bár nem nagyon tudjuk, mi is az egység, mégis érezzük, hogy a mai világ az egység után sóhajt. Most kifejti, hogy a világ egysége Jézusban gyökerezik.

az-egyseg-az-evangelium-szemszogebol

Az első rész itt olvasható.

 

 

 

 

Nézzük az egységet egy másik oldalról.

Egy világ van, egy történelem van – de hol van bennük az egység? Itt és most élünk, ugyanabban a világban vagyunk, megvannak a tapasztalataink, és ezek összessége és megosztása az emberiség általános tapasztalata és tudása.

Holnap meghalunk, mások veszik át a helyünket. A világ egysége felbomlik. De hová lesznek az egyének? Úgy tűnik, mintha megsemmisültek volna. Hol van az egység azok között, akik ezt a Szent Péter-templomot építették, és közöttünk? Mi tart össze minket?

 

Miben vagyunk egyek? Hol van jelen az akkori és a mostani tapasztalatok azonossága? Hol van az az egység, amely mindent összeköt és megtart? Létezhet-e egyáltalán?

Hiszem, hogy létezik, és hogy az emberi szívben létezik. Hiszem, hogy van egység. Mert van Valaki, akitől minden származik, akiben minden létrejött, és aki nélkül semmi sem lett, ami lett (vö. Jn 1,3); és ez az Egy belépett a történelembe. Vállalt egy konkrét emberi sorsot az idők teljességében. És ebben a bizonyos pillanatban mindannyiunkat elfogadott, minden emberi sorssal közösségbe lépett.

 

Ő az, akiben minden összetartozik, ő az Ige, akiben minden létrejött. És ez az Ige testté lett, és ez az Ige eggyé vált velünk (vö. Jn 1,1-14), történelemmé lett és magában hordozza a történelmet. Nem egy nagyszabású színjátékban, egy elgondolás, egy dialektikus rendszer mesterkéltségében, hanem a szenvedéssel való szolidaritásában és a teljes emberi valóság vállalásában. Abban, hogy a teljes emberi elhagyatottságot a szívébe fogadta.

Van tehát valaki, aki mindenkinek azt mondja: érted!

Mindannyian tudhatjuk: van egy nagyon személyes, Jézus Krisztusban kimondott, érted való Isten, aki vállalt téged a bűnöddel, a haláloddal, a korlátaiddal, az Istenhez való közelségeddel és az Istentől való elhagyatottságoddal együtt. És amikor ránézek, az én Jézusomra, akkor a te Jézusodra nézek. És akkor azoknak a Jézusára nézek, akik ezt a péteri templomot építették, és azoknak a Jézusára, akik egy napon, évezredek múlva talán látják a romjait. Egyek vagyunk abban, aki szeret minket. Összetart bennünket az, aki szolidáris lett mindannyiunkkal. Ebben az Egyben van az egység.

 

Ez az egység úgyszólván a valóság legmélyén jött létre, és azért létezik, mert ez az Egy annyira kiüresítette önmagát, hogy „semmivé” lett (vö. Fil 2,1-11), hogy elvesztette az Atyához való kötődését (vö. Mt 27,46).

Mi mindannyian – akik olyan mélységesen idegenek vagyunk egymásnak, olyan távol vagyunk egymástól, olyan megtörtek, olyan megosztottak vagyunk önmagunkban – itt, Őbenne együtt találjuk magunkat.

Számomra ez több mint egy megnyugtató gondolat. Számomra ez a feltétele annak, hogy szeressem ezt a világot és benne éljek, hogy reménykedjek abban, hogy ez a világ alakítható, és hogy megérezzem, hogyan működik az egység. Semmire nem mondhatom, hogy nem az én ügyem. Mindennek az én ügyemmé kell válnia, az enyémnek kell lennie. Minden rám tartozik. De csak akkor, ha a megosztottságunkat Ő általa hordozzuk, és egyúttal megtaláljuk a módját annak, hogy elviseljük egymást. Csak akkor élhetjük meg, hogy az egység egyidejűleg lehet isteni és emberi.

  • megosztas-feliratkozas-tamogatas
  • Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!

Fotó: pixabay.com lina berlin

Forrás: Hemmerle, Klaus: Einheit als Lebensstil, in: Adolphsen, Helge [Hrsg. u. a.]: Bischöfe kommentieren Fragen der Zeit, Stuttgart 1991, 103–117. Schreier 1203

Fordította: Heltai Pálné

Legújabb könyveink: